2012. március 28., szerda
2012. március 17., szombat
Emlékezés Isshire
A Demonpassion.yolasite.com közreadta angol fordításáta Fool's Mate 2011. októberi számában megjelent megemlékezésnek. Köszönet érte!
All of the memories he left in our hearts:
2012. március 3., szombat
30 question and answer - Isshi interjú angol fordítás
A mostanában legaktívabb Kagrrás-Isshis oldal, a demonpassion.yolasite.com (és ez ezúttal a reklám helye is) közzétette a Shiki idején megjelent 30 kérdéses Isshi interjú fordítását. Az oldalt egyúttal berakom az oldaldobozba, mert időről-időre tesz közzé újdonságokat, így érdemes figyelemmel követni.
Interjú fordítás:
2012. február 12., vasárnap
2012. január 18., szerda
Shiki Project: Kureha szövegek romanjival
Az alábbi szövegeket a LiveJournalon találtam. Jó olvasgatást!
Kureha szövegek 1. rész:
Kureha szövegek 2. rész:
Credits: utakata_yume
Kureha szövegek 1. rész:
Kureha szövegek 2. rész:
Credits: utakata_yume
2012. január 6., péntek
2012 köszöntése
Minden kedves blogkövetőnek nagyon boldog 2012-es évet kívánok!
Nem tudok sok újdonságot elmondani ezen oldal sorsáról. Isshi halála óta meglehetősen megcsappantak az esélyek, hogy lesz még mondanivaló, mellyel foglalkozhatok. S mivel a társ-fanoldalak is többé-kevésbé inaktívvá váltak (még a legforgalmasabbak is, sajnos), információkat cserélni sem tudok - sajnos, nincs is mit.
Adós vagyok még pár újságszkennel, melyeket igyekszek mihamarabb pótolni. Azonban ezt a blogot úgy tűnik, végérvényesen lezárom, tehát frissítésekre ne nagyon számítsatok.
A meglévő anyagokat archiválom, ha bárkinek szüksége lenne valamire, mely esetleg valamilyen oknál fogva elérhetetlenné válik, a kontaktcímen fel tudja venni velem a kapcsolatot.
Köszönöm szépen minden Kagrra rajongónak, hogy eddig is figyelemmel kísérték a blogomat.
2011. december 19., hétfő
Shiki Project: Kureha
Típus: Album
Megjelenés: 2011. 12. 07.
Tracklist:
1- Jinju
2- Shiro no Kuro no Kuro no Shiro
3- Matsuri
4- Kyouen Ranbu
5- Kousa Uta
6- Utsushiyo
7- Ai Santan
8- Zanki
9- Kiran
10- Sakurasou
11- Toki
Letöltés:
Megjelenés: 2011. 12. 07.
Tracklist:
1- Jinju
2- Shiro no Kuro no Kuro no Shiro
3- Matsuri
4- Kyouen Ranbu
5- Kousa Uta
6- Utsushiyo
7- Ai Santan
8- Zanki
9- Kiran
10- Sakurasou
11- Toki
Letöltés:
2011. december 17., szombat
2011. december 10., szombat
2011. december 6., kedd
2011. 12. 07.
Már majdhogynem egy fél éve, hogy nincs velünk, és még mindig csak ma lenne 33 éves. Isshi-sama, nem akarunk és nem fogunk eltemetni téged, hiszen
....A halál csak az örökkévalóság kezdete....
2011. november 27., vasárnap
Sacra 2. történet - Három lábon futás
Gyűlöltem apámat. Tartózkodó, céltalan, mindig olajtól maszatos. Teljes szívemmel úgy hittem, hogy bármivé, csak ilyen apává nem akarok válni.
A családomnak volt egy kis saját vállalkozása - egy kerékpár üzlet, ahol apám folyton mogorva ábrázattal dolgozott, reggel tíztől este hétig, leugrott láncokat javítva és lyukas gumikat foltozva. Mivel utáltam egy ilyen apa látványát, mikor iskolába indultam és hazamentem, elkerülve a főbejáratot, ami egyben az üzlet bejárata is volt, a hátsó ajtót használtam. Ballagásom után és tokiói főiskolás koromban, mikor ide jártam dolgozni, érzéseim mit sem változtak.
Azt hiszem kisiskolás koromban gyűlöltem meg apámat. Az iskolámban, gyereknapon (Május 5.) tartották a "Pontyzászlós gyülekezést", amolyan sportversenyt. De a versenyszámok között, amikben a szülők is részt vettek, volt egy "három lábon futás" versenyszám is.Az átlag gyerekek az apjukkal indultak, de mivel apám évekkel ezelőtt balesetet szenvedett és a jobb lába nem jött rendbe teljesen, én anyámmal futottam.
Ez általános iskolás koromban történt, és még most sem tudom jó, vagy rossz dolog volt-e.
"Miért az anyukáddal futsz?"
"Csak te futsz anyukáddal, csak nem anyakomplexusod van?"
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel osztálytársaim, akik nem tudtak apám rokkantságáról, de én emiatt haragudni kezdtem apámra és őt hibáztattam mindezért. Ilyenkor apám mindig csöndben maradt, és nekem, aki még fiatal voltam, csak annyit mondott: 'Még ha engem is hibáztatsz, nincs mit tenni.' Ezen dilemmával, kirobbani készülő haragom kicsinyességgé fajult.
Azért emlékszem vissza most minderre, mert két nappal ezelőtt az éjszaka közepén felhívott anyám és valami olyasmiről beszélt, hogy apám kórházba került és kérdezte, hogy haza tudnék-e menni. Úgy nézett ki, apám hazafelé tartott a szomszédsággal a virágnézésről, gyenge lábával rosszul lépett és elesett. Komolyan megütötte a fejét és most aggódik, amiért egy kis időt a kórházban kell töltenie.
Gyermekkorom felkavaró emlékei hirtelen megrohantak, így sóhajtva és azt morogva 'ó, ember', tárcsáztam a tokiói állomás telefonszámát és jegyet foglaltam a reggeli első shinkansen-re.
Az állomáson már várt anyám, és most hazafelé tartottam oly hosszú idő után, a ház pedig oly komor volt, mint mindig és olajtól bűzlött. Felmentem az emeleti szobába, hol életem első tizennyolc évét töltöttem és mikor leültem firkákkal teli íróasztalomhoz, észrevettem egy fényképet, ami korábban nem volt itt. Felvettem és nézegettem, mikor anyám észrevétlenül bejött és megszólalt: 'Az a kép, tudod, apád kérte, hogy itt legyen.'
A fényképen én voltam, középiskolás koromban, amint épp nevetve vettem át egy oklevelet, helyezésemért egy prefektúrai szintű versenyen.
'Miért kérne ilyesmit?'
Odaadtam a képet anyámnak.
'Tudod, apád igazán boldog volt, hisz ő maga képtelen volt futni, igaz? Épp ezért szerette annyira nézni, ahogy futsz', mondta állát jobb tenyerével megtámasztva és szemöldökét felhúzva.
'Uhm, értem...Szóval, hogy van apa?'
Mikor apám állapotáról kérdeztem, anyám leült és komoran válaszolt: 'Úgy tűnik a fejsérülése nem komoly, de valószínűleg egy ideig nem jöhet haza...'
E szavakat hallva, elfordítottam székem, így szembekerülve anyámmal és megkérdeztem: 'Miért? Valami másról van szó?' Anyám egyre jobban elkomorult.
'Tudod, úgy tűnik, apádnak rákja van...' mondta egészen halkan, míg a padlón elterülő gyékényszőnyeget bámulta. 'Már nagyon hosszú ideje beteg, de eddig nem szólt róla egy szót sem, csak tűrte. Csak a mostani vizsgálat alkalmával vették észre a rákot...és úgy tűnik egész idő alatt fájdalmai voltak...Még az orvos is azt mondta: "Mégis, hogy volt képes figyelmen kívül hagyni ennyi időn át?" Ezért kértük, hogy gyere haza...'
Anyám váratlan szavaitól egy pillanatra elmém teljesen kiürült és csak aggodalmat éreztem. Aztán így szólt: 'Most kezelhető valamennyire, de tudod, miután majd elhagyta a kórházat, hetente pár alkalommal vissza kell majd járnia...Ha így lesz, tudnád folytatni a munkát az üzletben? Ez aggasztja legjobban, így...átvennéd az üzletet?'
Anyám ily váratlan szavai után teljes csendbe merültem. Anyám lassan felállt, kezében azt a fényképet szorongatva.
'Azt mondta, hogy soha, a világ kincséért se beszéljek neked erről, de...apád lába azért sérült meg, mert megvédett téged...' Ilyen zavarosan fogalmazott.
'Hogy érted?' kérdeztem zaklatott hangon.
'Valószínűleg nem emlékszel, hisz még kicsi voltál, de egyszer a ház előtt játszottál és kiszaladtál a labda után az útra, ahol egy autó elgázolt volna, de helyetted apádat...'
Ezt hallva, homályos emlékképek keltek életre szemeim előtt arról a pillanatról. Az egész túl sok volt nekem, ki oly fiatal voltam akkor, így tudatalatt minden erről szóló emlékemet agyam leghátsó szegletébe űztem. Így van...tényleg megmentett apám...Mikor ráébredtem, csak a semmibe bámultam és könnyek hulottak alá szemeimből. 'Ezért törte össze szívem, mikor haragudtál apádra, amiért nem tudott veled részt venni a három lábon futásban...de apád számára ez még fájdalmasabb lehetett. Annyira szeretett volna veled együtt futni...lábaitokat szorosan összekötve, csak futni akart...'
Csak ennyit mondott, majd arcát eltakarva lement a földszintre.
Néztem azt a képet egy ideig, de anyám specialitásának, a miso-ban főtt ráknak illata elért hozzám, így lementem hozzá a konyhába és azt mondtam: 'Én...én átveszem a boltot'
Anélkül, hogy felém fordult volna, anyám csak annyit mondott: 'Rendben.'
Holnap meglátogatom apám. És azt mondom majd neki: 'Apa, mostantól igazán együtt leszünk, három lábon.' Volt egy olyan érzésem, mintha anyám hangosabban kezdte volna vágni a zöldségeket.
A családomnak volt egy kis saját vállalkozása - egy kerékpár üzlet, ahol apám folyton mogorva ábrázattal dolgozott, reggel tíztől este hétig, leugrott láncokat javítva és lyukas gumikat foltozva. Mivel utáltam egy ilyen apa látványát, mikor iskolába indultam és hazamentem, elkerülve a főbejáratot, ami egyben az üzlet bejárata is volt, a hátsó ajtót használtam. Ballagásom után és tokiói főiskolás koromban, mikor ide jártam dolgozni, érzéseim mit sem változtak.
Azt hiszem kisiskolás koromban gyűlöltem meg apámat. Az iskolámban, gyereknapon (Május 5.) tartották a "Pontyzászlós gyülekezést", amolyan sportversenyt. De a versenyszámok között, amikben a szülők is részt vettek, volt egy "három lábon futás" versenyszám is.Az átlag gyerekek az apjukkal indultak, de mivel apám évekkel ezelőtt balesetet szenvedett és a jobb lába nem jött rendbe teljesen, én anyámmal futottam.
Ez általános iskolás koromban történt, és még most sem tudom jó, vagy rossz dolog volt-e.
"Miért az anyukáddal futsz?"
"Csak te futsz anyukáddal, csak nem anyakomplexusod van?"
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel osztálytársaim, akik nem tudtak apám rokkantságáról, de én emiatt haragudni kezdtem apámra és őt hibáztattam mindezért. Ilyenkor apám mindig csöndben maradt, és nekem, aki még fiatal voltam, csak annyit mondott: 'Még ha engem is hibáztatsz, nincs mit tenni.' Ezen dilemmával, kirobbani készülő haragom kicsinyességgé fajult.
Azért emlékszem vissza most minderre, mert két nappal ezelőtt az éjszaka közepén felhívott anyám és valami olyasmiről beszélt, hogy apám kórházba került és kérdezte, hogy haza tudnék-e menni. Úgy nézett ki, apám hazafelé tartott a szomszédsággal a virágnézésről, gyenge lábával rosszul lépett és elesett. Komolyan megütötte a fejét és most aggódik, amiért egy kis időt a kórházban kell töltenie.
Gyermekkorom felkavaró emlékei hirtelen megrohantak, így sóhajtva és azt morogva 'ó, ember', tárcsáztam a tokiói állomás telefonszámát és jegyet foglaltam a reggeli első shinkansen-re.
Az állomáson már várt anyám, és most hazafelé tartottam oly hosszú idő után, a ház pedig oly komor volt, mint mindig és olajtól bűzlött. Felmentem az emeleti szobába, hol életem első tizennyolc évét töltöttem és mikor leültem firkákkal teli íróasztalomhoz, észrevettem egy fényképet, ami korábban nem volt itt. Felvettem és nézegettem, mikor anyám észrevétlenül bejött és megszólalt: 'Az a kép, tudod, apád kérte, hogy itt legyen.'
A fényképen én voltam, középiskolás koromban, amint épp nevetve vettem át egy oklevelet, helyezésemért egy prefektúrai szintű versenyen.
'Miért kérne ilyesmit?'
Odaadtam a képet anyámnak.
'Tudod, apád igazán boldog volt, hisz ő maga képtelen volt futni, igaz? Épp ezért szerette annyira nézni, ahogy futsz', mondta állát jobb tenyerével megtámasztva és szemöldökét felhúzva.
'Uhm, értem...Szóval, hogy van apa?'
Mikor apám állapotáról kérdeztem, anyám leült és komoran válaszolt: 'Úgy tűnik a fejsérülése nem komoly, de valószínűleg egy ideig nem jöhet haza...'
E szavakat hallva, elfordítottam székem, így szembekerülve anyámmal és megkérdeztem: 'Miért? Valami másról van szó?' Anyám egyre jobban elkomorult.
'Tudod, úgy tűnik, apádnak rákja van...' mondta egészen halkan, míg a padlón elterülő gyékényszőnyeget bámulta. 'Már nagyon hosszú ideje beteg, de eddig nem szólt róla egy szót sem, csak tűrte. Csak a mostani vizsgálat alkalmával vették észre a rákot...és úgy tűnik egész idő alatt fájdalmai voltak...Még az orvos is azt mondta: "Mégis, hogy volt képes figyelmen kívül hagyni ennyi időn át?" Ezért kértük, hogy gyere haza...'
Anyám váratlan szavaitól egy pillanatra elmém teljesen kiürült és csak aggodalmat éreztem. Aztán így szólt: 'Most kezelhető valamennyire, de tudod, miután majd elhagyta a kórházat, hetente pár alkalommal vissza kell majd járnia...Ha így lesz, tudnád folytatni a munkát az üzletben? Ez aggasztja legjobban, így...átvennéd az üzletet?'
Anyám ily váratlan szavai után teljes csendbe merültem. Anyám lassan felállt, kezében azt a fényképet szorongatva.
'Azt mondta, hogy soha, a világ kincséért se beszéljek neked erről, de...apád lába azért sérült meg, mert megvédett téged...' Ilyen zavarosan fogalmazott.
'Hogy érted?' kérdeztem zaklatott hangon.
'Valószínűleg nem emlékszel, hisz még kicsi voltál, de egyszer a ház előtt játszottál és kiszaladtál a labda után az útra, ahol egy autó elgázolt volna, de helyetted apádat...'
Ezt hallva, homályos emlékképek keltek életre szemeim előtt arról a pillanatról. Az egész túl sok volt nekem, ki oly fiatal voltam akkor, így tudatalatt minden erről szóló emlékemet agyam leghátsó szegletébe űztem. Így van...tényleg megmentett apám...Mikor ráébredtem, csak a semmibe bámultam és könnyek hulottak alá szemeimből. 'Ezért törte össze szívem, mikor haragudtál apádra, amiért nem tudott veled részt venni a három lábon futásban...de apád számára ez még fájdalmasabb lehetett. Annyira szeretett volna veled együtt futni...lábaitokat szorosan összekötve, csak futni akart...'
Csak ennyit mondott, majd arcát eltakarva lement a földszintre.
Néztem azt a képet egy ideig, de anyám specialitásának, a miso-ban főtt ráknak illata elért hozzám, így lementem hozzá a konyhába és azt mondtam: 'Én...én átveszem a boltot'
Anélkül, hogy felém fordult volna, anyám csak annyit mondott: 'Rendben.'
Holnap meglátogatom apám. És azt mondom majd neki: 'Apa, mostantól igazán együtt leszünk, három lábon.' Volt egy olyan érzésem, mintha anyám hangosabban kezdte volna vágni a zöldségeket.
(vége)
Forrás: From Your Favourites
2011. november 21., hétfő
Shiki Project: Kureha lemezborítók
A 2011. 12. 07-én, Isshi születésnapján megjelenő Shiki Project album lemezborítói tekinthetők meg az együttes honlapján:
A-Type:
B-Type:
2011. november 19., szombat
2011. november 14., hétfő
Shin és a DECO*27
Ha minden híresztelés igaz (és állítólag igaz, mert ő maga írta meg a blogjában), hogy gitárosként részt vett az alábbi single elkészítésében. Bár nem egészen ilyen típusú zene az, mely vele kapcsolatban az emlékeinkben és az elképzeléseinkben felbukkan, mégis örülhetünk, hogy újra halljuk a nevét valamilyen hanganyaggal kapcsolatban.
2011. november 13., vasárnap
Isshi - Soha nem hervadó virág
A From Your Favorites blog jóvoltából olvashatjuk magyarul a 2011. 10. 07-én a JAME-n megjelent - Isshi - Never Fading Flover cikk magyar fordítása, melyben eddig még nem ismert részletekkel gazdagíthatjuk kedvencünk portréját. Ismételten ezer köszönet a blog alkotójának, Manának rendületlen fordító kedvéért!
Isshi - Soha nem hervadó virág:
2011. november 7., hétfő
Shiki Project: Kureha tracklist
Mint tudjuk, Isshi születésnapjára kívánja megjelentetni a Shiki Project azt az albumot, melyen tizenkét dal található, s melyből kettőt állítólag még Isshi énekelt fel egy készülő nagylemezhez. A dalok sorrendje a következőképpen alakul:
『紅葉(くれは)』KUREHA TRACKLIST
Type A+B 11 musicas cada tipo
【紅葉(くれは) A盤】
M01 神呪 (Jinju)
M02 白ノ黒ノ黒ノ白 (Shiro no Kuro no Kuro no Shiro)
M03 祭 (Matsuri)
M04 狂焔爛舞 (Kyouen Ranbu)
M05 恋雨吟 (Kousa Uta)
M06 幻世 (Utsushiyo)
M07 愛惨憺 (Ai Santan)
M08 慚愧 (Zanki)
M09 鬼乱 (Kiran)
M10 桜葬 (Sakurasou)
M11 刻 (Toki)
【紅葉(くれは) B盤】
M01 神呪 (Jinju)
M02 白ノ黒ノ黒ノ白 (Shiro no Kuro no Kuro no Shiro)
M03 狂焔爛舞 (Kyouen Ranbu)
M04 幻世 (Utsushiyo)
M05 独白 (Dokuhaku)
M06 愛惨憺 (Ai Santan)
M07 慚愧 (Zanki)
M08 朦朧 (Mourou)
M09 鬼乱 (Kiran)
M10 桜葬 (Sakurasou)
M11 刻 (Toki)
2011. november 1., kedd
Ma no Isshukan fordítás
Nemrég bukkantam rá Isshi egyik novellasorozatának, a Ma no Isshukan-nak teljes, angol nyelvű fordítására. Nekem ebből a szériából eddig egy darab volt meg. Aki szeretné őket olvasni, az alábbi címen férhet hozzá:
Ma no Isshukan (One Week of Evil Spirits):
Forrás: LiveJournal - demonpassion.yolasite.com
2011. október 24., hétfő
2011. október 7., péntek
Megemlékező cikk a JAME-n és Shiki Project tervek
A JAME mai napon közölt egy cikket Isshiről, magánéletéről, s olyan dolgokról, melyekről talán eddig nem volt tudomásunk. Felkavaró, mégis megható érzés, hogy még mindig mennyire fájó és megmagyarázhatatlan eltávozása sokak számára.
Isshi - Never Fading Flower:
Jó hír, hogy úgy tűnik, a Shiki Project megjelenteti azokat az anyagokat, melyeket Isshi felénekelt egy készülő lemezre. Isshi születésnapján, december 7-én fog megjelenni, s 11 dalt tartalmaz (A és B Type verzióban). Címről még nincsenek pontos információim, a pletykákat pedig nem szeretném megosztani, tehát később visszatérek a témára, ha már biztos bejelentés érkezik.
2011. október 6., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)